2012. január 29., vasárnap

1. rész Boldog szülinapot!

Tumblr_lyfcptrlfq1qhzv6oo1_500_large
Táncóra után, kipirosodva, elfáradva, éhesen, szomjasan felbukdácsoltam a buszra és miután leültem, rá két másodpercre fel is álltam, és átadtam egy idős néninek a helyemet. A busz legelejéből a busz csuklójába kerültem alig 20 másodperc alatt. Gyorsan telik az idő. Emlékszem mikor még alsósként csodáltam a 13-14 éveseket. Milyen jó nekik.... Van egy csomó barátjuk, barátnőjük, sokkal okosabbak, szebbek, és a nagyok nem nézik őket kis hülye pisisnek. Ahogy ott áltam a busz csuklójában, bármennyire is nem akartam, észrevettem hogy ott csak a tinédzser szerelmespárok törzshelye van. Mintha minden alkalommal oda szerveznék meg a találkozót. Szörnyen bosszantó volt. Az első buszmegálló után átsétáltam a busz csuklóján ahol már az esti órákban csak a fiatal egyetemisták részegeskednek. Ki tudja? Buli elött, vagy után?

Miután leszálltam a megfelelő buszmegállónál és a hosszú - folyton végtelennek tűnő - lépcsősor felé vettem az irányt. Valami, vagy inkább valaki megfogta két - akaratom ellenére elég szélesen elhelyezkedő - csípőcsontjaimat. Mivel nem a legjobb környéken lakom, azonnal fölsikoltottam. Utána 3 embertől származó  fiú röhögés közepette hátrafordultam és fölismertem az én drága osztálytársaimat. Nagyon szeretem őket, csak általában kihasználják h ijedős vagyok. Nem baj. Ez legyen a legkevesebb. Miután jól kiröhögtük magunkat (na jó, leginkább engem, de nem baj) , a fiúk mögül előbukkant a két legkedvesebb barátnőm, Lil és Fun. Megöleltek és hangosan beleüvöltötték a fülembe:- Boldog szülinapot!!- Ekkor már a fiúk is észbekaptak és beóbégatták kedves üdvözlő mondatukat. De hisz a suliban nem vágtak hozzám semmi ilyesmit. Azt hittem elfelejtették, de hál' Istennek nem. Aki megfogott hátulról, a neve Balázs. Ő volt a leghelyesebb mind közül, és a legvisszahúzódóbb. Kevesen ismerték, nem tudták hogy mennyire jófej. Pedig az. A legjobb haverja Kristóf, na őróla mindenki úgy gondolja (és ő maga is) , hogy ő az alfahím. Mindenki úgy akar csinálni mint ő. Ha belelátnék a fiúk agyába szerintem ezt látnám: huhh miért nem nekem jutott eszembe ez a poén.Nem baj majd máskor elsütöm. És el is sütik, ilyenkor Kristóf közli velük h ez az ő poénja , erre a pórul járt fiú elszégyenli magát és hozzáteszi: hahh. Na igen tavaly még szembe mertek szállni Kristóffal, de most már, mióta felsőteste hasonlítani kezd egy gyakorlott birkózóéhoz, fölhagytak a visszabeszéléssel. Inkább ráhagyják. A harmadik fiú aki eljött meglepni (megrémíteni) szülinapom alkalmából,  Tobi (a rendes neve Tomi volt, de amikor megtudtuk az anyukájától, hogy mikor az öccse kicsi volt azt mondta Tomira hogy Tobi, így rajta maradt). Tobi még viszonylag új gyerek volt, szeptemberben jött a suliba, de hamar beilleszkedett, illetve Kristóf fölkarolta és mikor egy matek órán kejelentette hogy: - HEY! Ez jófej!-, azóta nem panaszkodhat mint új gyerek, akit levegőnek néznek, és cikiznek. Szóval itt van ez a díszes társaság: Fun;Lil;Balázs;Kristóf;Tobi;és én(Minie). Ez a második családom. Ha velük vagyok mindig feloldódom, és egy új Minie-t ismer meg a világ (Na jó! ha egy egész világ nem, akkor minimum Miskolc).

Következett az ajándékozás...