Lil egy cipősdoboz méretű dobozt nyújtott felém. És amikor készültem kinyitni az óriási masni meghúzásával, Kristóf gyorsan megszólalt:
-Vigyázz! Bomba! - Ezen mindenki jót szórakozott, és amíg ők ezen röhögtek, én kibontottam az ajándékom. És láss csodát! Nem bomba volt az! Hanem egy csodaszép, rózsaszín rövidujjú, az elején egy Minnie Mouse fej és aláírva: Minnie.
-Úristen, Lil! - ugrottam a nyakába. - Köszönöm! Ez álmaim pólója! Imádom!-Hálálkodtam neki e fantasztikus ajándékért, amivel ellátott.
-Az egészet én terveztem. Én rajzoltam meg a karaktert, meg választottam ki a színeket. Tudod, van az a japán uncsitesóm. Na, ő ilyen bonyolult dolgokat fest rá pólókra. Nem ő csinálta, csak megtanított a technikájára. De élveztem csinálni. Nehéz, de élveztem...
-Jézusom! Nagyon ügyes vagy! - Vizsgáltam meg a pólót közelebbről, hogy felfedezzek legalább egy hibát a felsőrészen, de nem találtam. Sehol. Nagyon ügyes. Aztán Tobi kirántotta a kezemből, hogy ő is megvizsgálhassa, utána odadobta (!) Kristófnak is, hogy megnézze. Fun ugrált oda hozzám, kezében egy A/2-es méretű Minnie Mouse-os csomagolópapírba becsomagolt lapos tárggyal, amit nem tudom, hogy eddig hova rejtett el. Miután átadta, ki akartam bontani, de mindkét kezem tele volt vele, úgyhogy megkértem rá, hogy amíg kibontom, tartsa. Mikor széttéptem a csomagolópapírt (kissé türelmetlenül), nem találtam szavakat. Mert elérzékenyültem. Könnybe lábadt a szemem. Egy kinagyított kép volt. Amit én még nem láttam, de emlékszem, hogy mikor, és hogyan készült. Egy filmnézős - ottalvós estén, mikor mind a hárman szörnyen voltunk kifestve, (mert csukott [bekötözött] szemmel csináltuk egymásnak a sminket) és a kamerába vigyorogtunk. A legjobb barátaimmal.
-Ez.... ez..... ez...... gyönyörű - találtam meg a megfelelő szót.
-Azért ne sírjál! - hőkölt meg Fun, amire mind felnevettünk. Igen, még én is elmosolyodtam, aki egy másodperce még a zokogás határán voltam.
-Köszönöm! - Akartam én többet is mondani de valakik a képembe nyomtak egy ugyan csak cipősdoboz mértű dobozt. Kinyitottam, és értetlenül néztem a fiúkra.
-Ez..... Mi is? - kértem segítséget, mert egyből nem esett le, hogy mit is kaptam.
-Jajj te! - csóválta a fejét Kristóf, míg Balázs és Tobi odalépett hozzám, és fölhelyezték rám az ajándékomat. Balázs egy ,,Amíg élek én..." feliratú piros-fehér DVTK-s sapkát nyomott a fejemre, Tobi pedig egy ,,DVTK 1910 " feliratú sálat kötött a nyakamba. Mostmár világos volt. Kaptam tőlük DVTK szurkolófelszerelést.
-Hát ez... köszi! Ez tök jó. Mindig is érdekelt a foci - köszöntem meg nekik is ezt a hasznos ajándékot.
-Ez még nem minden! - kötött a szavamba Balázs, és egy borítékot nyújtott át. Benne 3 jegy volt. Egy meccsre.
-Húú elvisztek meccsre? - ámultam el.
-Ja! Azt mondtad hogy még nem voltál, ami elég gáz... - magyarázta Kristóf.
-És akkor, hogy is van ez...? Ez 3 jegy.... - értetlenkedtem.
-Nekünk bérletünk van. A jegyeket meg úgy vettük, hoghy mellénk szóljanak, hogy tudjunk súgni, mikor kell éljenezni, és mikor fújolni..... - röhögött Tobi
-Köszönöm! Nagyon szuper ajándék, és köszönöm, hogy eljöttetek, de nekem most haza kéne mennem. Holnap kémia témazáró....
-Úristen! Tényleg haza kell menni! Puskát kell gyártanom! - kapott észbe Tobi. Mire mind elnevettük magunkat.
-Na jó akkor még egyszer boldog szülinapot! - bújt oda hozzám Fun és Lil. Arrébbálltak, hogy helyet kapjanak a fiúk. Kristóf összeroppantott, Tobi pedig gratulált. Azt ugyan nem tudom, hogy miért, de gratulált.
Balázs miközben gyengéden átölelt egy apró dobozt csúsztatott a kezembe, és ,,Boldog Szülinapot"- suttogott. Oké, ott majdnem elájultam, de feleszméltem, mert Lil felkiáltott, hogy ,,Itt a busz! Mennünk kell, szijjaa Minnie!!".
-Sziasztok! Köszönöm! - köszöntem el tőlük. És miután végignéztem, hogy elmegy a busz, az apró dobozra meredtem. Nem mertem kinyitni. Még nem. Majd otthon.
Hazaértem. A szüleim egy szülinapi tortával fogadtak, és rajta 14 gyertyával. Miután elfújtam őket (mármint a gyertyákat), Anya egy ajándéktasakot rakott a kezembe. Belenéztem, és elállt a szavam. Egy iPhone volt. Fehér. Úristen
-Úristen! Köszönöm!! - ugrottam anya nyakába, apáéba már lassabban, mert ott volt a kezében a torta... de azért őt is megöleltem.
Szuper ez a szülinap. Köszönöm.
